Igazából nem emlékszem pontosan mikor, hogyan és mivel kezdődött, de azt tudom, hogy amikor első éves lettem az egyetemen akkor kezdett kellemetlenné válni a dolog. Akkor azt hittem, hogy a közösen használt wc miatt van ez az egész, de ha jobban visszagondolok, már egészen fiatalon is volt, hogy nem aludtam egy szemhunyást sem, a felfázás miatt.
Jártam én már mindenféle és fajta orvosnál, nemibeteggondozó, nőgyógyász, urológia, nephrológia. Laborok és vizsgálatok, sok-sok várakozással teli perc. Millió és egy antibiotikum, gyógynövényes tea, homeopátiás golyók, ülőfördő, stb. Nincs olyan dolog amit ne próbáltam volna.
Egy idő után már nem mentem állami egészségügyi intézménybe, mert nem csak, hogy éreztetik az emberrel, hogy van sokkal jobb dolguk, mint engem vizsgálgatni, de nem egyszer megkaptam azt, hogy ilyen pitiáner dologgal nem illik feltartani az orvosokat.
Na igen, pitiáner annak, aki szépen végig alussza az éjszakát görcsök és fájdalom nélkül, aki el tud menni úgy pisilni, hogy nem csorognak a könnyei közben, igen, annak ez semmiség.
Ezer szónak is egy a vége, hogy eddig, még senki sem tudod olyan kezeléssel szolgálni, ami hosszatartó jelentős javulást biztosított volna.
Kb. egy másfél hónapja újra elhatároztam, hogy utána járok ennek a betegségnek és kiírtom/tatom a szervezetemből. Persze ez az elhatározás is egy rosszul lét után történt. A Kelen Kórházat választottam, ahol igaz, hogy egy vagyont gombolnak le rólam, de talán ennek fejében segítenek is nekem.
Tegnap is ott jártam, bár nem az orvosomnál, aki most két hétig szabadságon van, hanem egy kedves kollegájánál. Aki elsőre nem vett komolyan, de miután engedte elmondani, hogy mióta is tart ez a dolog, hogy nem tud olyan kezelést mondani amit még nem próbáltam, akkor bizony elkerekedtek a szemei. Most ott tartok, hogy kaptam egy vizelet fertőtlenítőt, ami tegnap este lefekvés előtt kellett bevennem (szerintem mondanom sem kell, hogy nem használt semmit) és be kellett szereznem egy amerikában bejáratott gyógyszert, az URX-et aminek van egy olyanm komponenese, ami elvileg nem engedi a hólyag és húgycsó nyálkahártyáján megtapadni a bacikat.
Most itt ülök és írom ezt a blogot. Hogy miért? Többek között azért, mert a tegnapi mutatványom orvosostúl és gyógyszerestűl 47000 Ft-omba (igen negyvenhétezer) került, mondván ha használ, akkor minden pénzt megér. Azért is, hogy ha van sorstársam akkor tudjunk tapasztalatot cserélni és hogy tudjátok meg emberek ez egy komoly dolog.